Hahh, de jó ezt leírni!!!
A hosszú hétvége 2 napján szorgalmasan (és ha nem fájdalmas lenne, azt is mondhatnám, szívesen) jártuk a budapesti és vidéki temetőket. Gyújtottunk mécsest, vittünk virágot, Dédimamát is meglátogattuk.
És aztán még maradt 2 nap!!!
Sógorom hihetetlen kitartása, a férjem szokottnál nagyobb lelkesedése, és az én hormonjaim azt eredményezték, hogy a szombati napon táltosként végignyargaltunk a lakáson (hozzáteszem, gyerekmentes lakáson), és rengeteg sokmindent megcsináltunk! Festettünk, redőnyt szereltünk, szobákat rendeztünk át, óriás játékkupacokat szelektáltunk fele méretűre: ment a padlásra egy adag, másik adag egyenest a kukába. Hihetetlen mennyi törött, hiányos, értelmetlen műanyag kacat volt felhalmozva kisvödrökben, szatyrokban: féltestű kindertojás alkatrészek, rusnya és ki tudja mire jó kütyük. Ez tipikusan az a munka, amit csak gyerekek nélkül lehet megcsinálni. Ha látták volna a "pusztítást", tuti visonganak minden rég elfeledett icipici "kincset" látva, hogy jaaaaaaaaaj, ez mennyire hiányzott, de jó hogy megvan! Hát fityfenét. Nem látják, nem hiányzik, hely meg lett. Pont.
Mielőtt nagyon szőrős szívűnek tűnök: egy egész játékládányi kisvackot eltettem azért. Nem mindenről mertem azt gondolni, hogy vacakság, és valamelyest gyereklelkem van, így emlékszem ám, milyen jó nagyon apró (azért még ép és egész, működő) játékokat lelni, és azokkal játszani. Szóval egy jó adag azért megmenekült.
Amit amúgy műveltünk a lakással, az egy csoda. Addig pakoltunk, méricskéltünk, helyeztünk át, és rendezkedtünk, amíg minden bútor a helyére került, és pl. a 3 kiscsaj szobájában nagyobb lett a tér annak ellenére, hogy 1 íróasztallal több van bent, mint volt. Este, mikor hazaértek, volt nagy öröm az átrendezett szobák láttán, az új helyre került ágyakon nagyon jó volt aludni!
És ha tovább rendezem a lakást, akkor idővel foci VB-t lehet itt tartani, akkora helyet csinálok! Na!
Szóval este hullafáradtan, de iszonyat büszkén tettem sok-sok pipát a listámra, és másnap sétára meg gyerekes mozira szántuk az időt, akkor is nyugodt voltam.
Jaj, most még annyi írnivalóm lenne, de rohannom kell: a kórházi listát böngészve rájöttem, mi minden hiányzik még. Már nincs hátra 2 egész hét sem, és megszületik a 4. gyerekünk!
