Fontos ember lehetek.
Tele a naptáram előre beírt programokkal.
Ma este frissen érkező újbor kóstolásra megyek a barátnőimmel legkedvencebb bisztrónkba. Ezt a programot már vagy egy hónappal ezelőtt lefoglaltam: asztalt rezerváltam, mindenkinek a lelkére kötöttem, hogy ott legyen, mert ez a legjobb és egyben legutolsó alkalom, hogy egyben látnak (ők nem játszóteres, ovis barátnők, hanem részben gyermektelen egyetemi banda, csak pár hetente találkozunk). Azt tervezem, hogy a sárga földig leiszom magam a menüben lévő kb. 1 dl újborral, és elmajszolom a libás fogásokat.
Libából idén amúgy is kevés jutott, a Márton napi hétvége rövid volt, az állóképességem még kurtább. Az ilyenkor szokásos libás programok, skanzenlátogatás elmaradt. De azért vettem egy maréknyi libamájpástétomot aranyáron, és lilahagymával, friss kenyérrel az asztalra tettem előételnek még vasárnap. Ezzel megakadályoztam, hogy jövőre éhezés legyen a család osztályrésze. Csak azért. Még véletlen sem megakadályozhatatlan kívánósság miatt, neeeem.
Hétfőn meg, 4 nap múlva, szintén van valami programom... Mi is... Pedig fontos lehet. Ja, kórházba megyek reggel korán. Hogy megszülessen a babám. És ez így be van írva a naptáramba. Durva, mi? Pedig nem vagyok valami elfoglalt Hollywoodi celeb.
A mi életünk úgy alakult, hogy a gyerekeim jól érezték magukat a pocakban, és határozottan nem akartak megszületni. Ezen felül több kisebb-nagyobb egészségügyi indok erősítette azt, hogy az első szülésem a 41. hét múltával császár lett. Aztán hozta magával a többit. Hamar potyogtak a csajok, és egyre inkább nem lehetett kilépni ebből a körből. Császár, császár, és most negyedszer is az, immár nem kérdés. Nem kesergek, nem görcsölök rá a témára. Sőt, határozottan dühös tudok lenni, mikor valaki azt feszegeti, hogy nekem emiatt rossz érzéseim kellene, hogy legyenek.
Testileg, lelkileg egészséges, mellesleg szép és okos gyerekeim születtek így, mindannyian jól vagyunk, ennél fontosabb nincs.
A kispasim 4 nap múlva ugyanígy jön világra, semmi jele, hogy máshogy akarna születni, de mostmár nem is hagyják.
Hát, ilyen programjaim vannak az elkövetkezendő napokra.
Addig is van mit tennem, hogy itthon minden rendben legyen, jövő héten is gördülékenyen menjenek a családi hétköznapok. Talpraesett, segítő férjem és családom van, lesz, aki bevásárol, gyereket szállítmányoz, fürdet, vacsiztat, szeretget.
Ha minden jól megy, 4 napot nem leszek itthon. Azután viszont itthon leszek, méghozzá 4 gyerekkel.
