A CTG-n!
Tegnap vizsgálaton voltam (első CTG) és egyszerre két gépre kapcsolva ketten ültünk kismamák egy szobában. A két gép ki volt hangosítva, gondolom hogy hallható legyen, ha elmászik a baba, vagy bármi gond lenne. Az én kicsi fiam nagyon mocorgós, nem lehet egy ponton szívhangot fogni, mert tuti arréb megy, és közben kitartóan rugdosta a felső műszert, ami állandóan besistergett. Jó hangosan.
A másik kismama pocakjában ugyanez zajlott le, rám is mosolygott: "neked is fiad van, ugye?" hát, igen. Bár biztos nem szentírás, hogy csak fiúk rendezhetnek ekkora bulit az anyukájuk hasában, de ez a két pasas... Mindkét gép zörgött sípolt, recsegett, sistergett, hol irtóra nekikfeküdtek a szívhangos műszernek, hol eltűntek alóla. Zengett a szoba, mi meg vigyorogtunk.
Miközben ezt írom, a következőket érzem: kezével lent kaparászik, a kijárat felett, a fenekét kidugja jobb felül, a lábát meg kinyújtja bal felül, hogy majd kilyukadok... Közben néha ütemesen csuklik, vagy remeg. Sosem tudom, mennyi idő után érzi meg egy gyerek, hogy az anyja épp eszik valamit, de nekem mindig szinte azonnali a reakció. Egy falat banán, és feléled.
Nagyon sok mindent érzek, ennek több oka is lehet. A 4. terhességnél az ember jobban ismeri a testét, a pocak változásait, mozgását. Mostanra nem sok feszes izom van -sajnos- a hasi oldalon, amúgy is le van vékonyodva minden, a méhfal is. Amúgy sem vagyok túl nagydarab, azt szokták mondani, hogy egy deka felesleg sincs rajtam, csak a pocak. Én ugyan látom a méretes fenekem, a karom, meg mindent, amit a gravitáció, meg a kor legyőz (37 éves vagyok, mondtam már?) de jóóóóó, legyen nekik igazuk. :)
Ha meg nincs buli, akkor pihenés - kellene, hogy jöjjön. Férjem minden nap úgy megy el itthonról, hogy a lelkemre köti: de ma ugye pihensz?!?!? Iiiiiiiiigeeeeeen. Nem vasalok, nem rakok rendet, nem mosogatok el, nem mosok, nem teregetek. Ezek nem nagy munkák, ha valaki itthon van munkahelyi tartózkodás helyett, vígan elvégzi, de mondjuk pihenni aligha fog, főleg ha blogot ír közben, meg azon görcsöl, hogy a listáját rövidítse, egyszóval elbénázza az időt.
A férjem (róla még nem is írtam igazán) amúgy igazi apuka, a legjobb fajtából. Munka előtt megtáltosodik reggelente, és nagyon sokmindent megcsinál, pakol, mosogat, ha épp úgy adódik, és számára teljesen egyértelmű, hogy akármennyi gyerekét elvállalja megőrzésre este, de ha kell napokra is. Így van lehetőségem barátnős találkozókra, sőt időnként 3-4 napos utazásokra is (na persze most ennek egy időre vége). Amíg tehetem, le is lépek még koraesti "kocsmázásra", mert mint mondtam: buli van!
